Leülsz, és az elején még figyeled a másikat a szemed sarkából, gondolkozol, hogy tegnap miért azt mondta a barátnőd, amit, de ahogy elindulsz befelé ez elkezd megszűnni. Az elején csak azért, mert annyira próbálsz figyelni, hogy mit hogyan, mikor légzel ki és be, itt miért feszül, ott hogyan áll a kezed. És hirtelen jó lesz, úgy érzed, hogy a világ úgy van jól, ahogyan van, majd teljesen más hangulatban távozol, mint ahogyan megérkeztél. Mosolyogsz, ellazulsz és élvezed a jelen pillanatot.

November első hétfőjén beléptem egy terembe minden különösebb elvárás nélkül, de annál nagyobb kíváncsisággal és érdeklődéssel. Tökéletes volt az időzítés. Pont halottak napja és mindenszentek után, kicsit befelé fordulva, borongós hangulatban, nem is beszélve arról, hogy ilyenkor kezdünk szép lassan belesétálni a napsütésből a télies időbe.  

Elmentem és tetszett, ami ott történt. Ahogy és amilyen módon egyszerre átmozgattam és nyújtottam a testemet. Könnyed volt, nem folyt mindenkiről az izzadtság patakokban, nem esett ki a szíve senkinek, de mégis éreztem, hogy használom az izmaimat. Olyanokat is, amikről előtte azt se tudtam, hogy léteznek. De teljesen őszinte leszek: nem ez tetszett a legjobban. 

Leülsz, és az elején még figyeled a másikat a szemed sarkából, gondolkozol, hogy tegnap miért azt mondta a barátnőd, amit, de ahogy elindulsz befelé ez elkezd megszűnni. Az elején csak azért, mert annyira próbálsz figyelni, hogy mit hogyan, mikor légzel ki és be, itt miért feszül, ott hogyan áll a kezed. És hirtelen jó lesz, úgy érzed, hogy a világ úgy van jól, ahogyan van, majd teljesen más hangulatban távozol, mint ahogyan megérkeztél. Mosolyogsz, ellazulsz és élvezed a jelen pillanatot.  

Ez tetszett, úgyhogy mentem is újra és minden hétfő este. Nem fogok hazudni, "szerencsés" helyzetben voltam, mert az elején (főleg az alapoknál) sok minden ment. Mindig mozogtam valamit, de ez szerintem a véletlen műve is egyben. Utólag visszagondolva a legnagyobb örömömre eljött az a pont, ahol valami nem ment. De a másiknak igen, meg a tanárnak is. Zavart, idegesített. Minden óra elején arra gondoltam, hogy bárcsak az a póz ne lenne ma...

És itt kezdett el igazán dolgozni a jóga. Amikor először szembe kerülsz a matracon az egóddal. Ettől függetlenül ez nem vette el a kedvem, mert az érzés a végén ugyanolyan jó volt, mint előtte. Majd azon vettem észre magam, hogy már ugyan máshova, de minden héten járok és most már kétszer is. Ha esik, ha fúj, mínusz tíz fokban és harmincötben is. Ha épp túlóráztam és hulla fáradt voltam, akkor is mentem. Ekkor vettem észre, hogy életemben először elköteleződtem és kitartottam valami mellett. Akkor is, ha ment és akkor is ha nem. 

Sok év gyakorlás utána azon kaptam magam, hogy már nem annyira nézem ki mit csinál és nem zavar, ha valami új jön vagy ami (még) nem annyira megy. 

Amikor feladod az elvárásaidat és csak örömből gyakorolsz, hirtelen olyan dolgokat kezdesz csinálni, amiről előtte azt hitted, hogy sose fog menni. 

És rájössz, hogy ez nem csak a jógaórán működik így. Utána jön a másik érdekes része. Ezt elkezded élni a matracon kívül is. Elengedsz könnyeben, nem egyből és nem mindent, de ami előtte három nap bosszúságot okozott, az most már csak pár órát. Nem tudsz annyira haragudni, inkább kívülállóként nézed a helyzetet és megérteni szeretnéd, nem pedig küzdeni ellene. Hirtelen más lesz minden és mintha veled együtt változnának a dolgok. Kihívás mindig lesz, az egó egy csettintésre nem tűnik el. De könnyebb lesz talán és békésebb. Egy idő után azt vettem észre, hogy amíg máskor csütörtök este bulizni rohantam, most jógaórára. Jobb volt utána az érzés, nem volt fáradtság, nyűgösség vagy másnapos melankólia. Ez sokkal jobban tetszett. Félreértés ne legyen, a mai napig szeretek eljárni, a barátaimmal lenni vagy táncolni. De mindezt korábban, nem az éjszakába nyúlva minden áron, legtöbb esetben alkohol nélkül, amit sokan nem is értenek. Ha elkezdesz kikapcsolni és magaddal jóban lenni, akkor nem kell ital vagy bármi más ahhoz, hogy másokkal nyitottan beszélgess vagy jóban legyél. A jóga dolgozik, nem csak kívül, hanem főleg belül. Ahogy mondtam, nem pusztán a matracon, hanem minden percben. Észreveszed, hogy a jógagyakorlás nem a stúdióra korlátozódik, hanem az egész életedre kihat. Gyakorolsz a matracodon egy új pózt, de gyakorolsz akkor is ha valakivel éppen nem értesz egyet vagy ha nem minden alakul úgy, ahogy elképzelted. Ahogy a matracodon rugalmasabb leszel (testileg és az elmédben egyaránt), úgy a mindennapi életben is. Rájössz, hogy ennél nagyobb ajándék nincs, arra is hogy ráléptél egy útra, hogy fejlődj, tanulj, gyakorolj, nem csak a testeddel (sokszor kívülről látványosnak tűnő) jógapózokat, hanem az életet.  

Három évre rá, november első hétfőjén beléptem ugyanabba a terembe, de most a másik oldalra ültem le, a többiekkel szembe. Ugyanott, ahol elkezdtem, ugyanakkor pár évre rá megtartottam életem első jógaóráját a barátaimnak. Kicsit félve, az elején még tele kérdésekkel és kétségekkel, de ott voltam és csináltam, mert nem a félelmeim irányítottak már.  

Ahogy mondtam, az egó nem tűnik el teljesen, de egyre kisebb lesz, nem kell vele annyiszor és annyit harcolni. Az önbizalomhiány átalakul alázattá azzal kapcsolatban is, hogy nem megy mindig minden és ez szép lassan átmegy elfogadásba.

Most volt november első hétfője, három éve mutathatom meg ezt az utat másoknak és immár hat éve, hogy én ráléptem. Teljesen mindegy, hogy épp negyvenen vagy ketten ülnek előttem, megosztani ezt kezd olyan természetessé válni, mint egy kisbabának pár bizonytalan lépés után járni. És ez csak azért megy így, mert közben teljesen tisztában vagyok vele, hogy ugyanúgy meg lehet botlani és a földre esni, de utána felállsz és sétálsz tovább. A tanulás örök: minél többet tudsz, annál inkább érzed, hogy viszont még mennyit mindent nem. A lényeg, hogy a tudásod mellett a saját tapasztalásaidat oszd meg, mert ezzel fogod tudni a legjobban megmutatni azt, amit Te is átéltél és átélsz nap mint nap. A lényeg, hogy ott legyél és gyakorolj, a többi majd jön magától, ahogy az egyik legnagyobb mester mondta.  

 

Szerző: Kolossváry Orsi, Yoga Brunch Budapest | Fotók: Matyassy Jonas, Société Budapest